Deák tér

Kékesi az ágyon feküdt.
Nem emlékezett, mióta fekszik így.
Álomból ébredt, mély, nyomasztó álomból.
Úgy emlékezett, démonokkal viaskodott.
Egyszer csak szaggatott, csuklásszerű sírás tört fel a
torkából.  A teste görcsbe rándult.
Kinyitotta a száját, és érezte,
hogy valami láthatatlan távozik belőle.
Teste megkönnyebbült, elernyedt.
Elhatározta, hogy iszik egy kávét.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-07-01 11:13:30
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-01 11:13:30