kései levél

mi tagadás
mi álmaid kertjét hagytuk
döglődve elgazosodni
a szétrugdalt sörösüvegek
benőtték romlott szobánk fövenyét
a közöny belénk szuvasodva
percegte szét éveinket
az unalom belemar
pofátlanul kreol orcánkba
hígult aggyal quadrofon
gyönyörökre esküszünk
feslett szánkból mellbimbókat
köpünk a fő térre
és epét okádunk amikor a gregoriánok
emberi csöndje zendülve szólal meg
s persze hetykén vetjük le magunkat
a szemérmetlenség tajgetoszáról

mi közünk hozzá
hogy golyók bombák
és rakéták eltévedt akaratából vagyunk








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-06-25 10:40:52
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-25 10:40:52