Vallomás

Éhező álomparipák patadobogása
bordacsarnokom mélyén lágy szellő
keltető végzet. Nincs okom - szól a
szív, majd mozdulatlan vérez szökellő
életemnek egy apró Paradicsomi kertet.
Éberen vágyok a haláltusára,
próbálj tiporni Szerelem, velem lesz Flóra,
mikor tavaszi virágzáskor lelkem csak pernyed,
és csillagszemű nárciszként ölelem kedvesem, non omnis moriar...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-06-21 10:52:13
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-21 10:52:13