Közelít a távol

Ugye drágám, a verseket
soha nem felejted el,
melyeket írok én neked
lelkem rejtelmeivel,

hiszen tudod, a szerelem,
amelyik bennünk lobog,
nem hamvadhat el hirtelen,
amíg élünk, élni fog!

Ugye kedves, a vers a szent,
ha van szentség a földön,
benne az elme megpihent,
nem fáj már, hogy gyötörjön,

nem fájnak kaszabolt sebek,
ha tudjuk, mi okoztuk,
ezt az egyetlen életet
csak kaptuk, nem oroztuk.

Ezzel a léttel tartozunk
apánknak és anyánknak,
hiába becsüljük magunk,
semmit sem magyarázhat

ez az egymáshoz tartozás,
ez a küzdelmes élet,
a boldogság valami más,
akár a fán a kéreg,

idővel megkeményedik,
megvéd a külvilágtól,
s mi többel tartozunk nekik,
ha közelít a távol.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-06-17 05:36:08
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-17 10:02:59