A titok

most már elmondhatom a spejzben tartotta
a megtakarított pénzt s mindig csodáltam azt
a sok vörös százforintost amikor nagy néha megleptem
amint számlálgatja a bankókat vagy amikor az önjáró
fűrészgépet a kiskerekű Wartburgot vásárolta
meg apu ilyenkor úgy belegondoltam hogy ezek
a százas kötegek hány és hány gránit vagy mecsek
csokira lennének elegendőek anyuka bezzeg
mindig csak egy csokival tért haza a hetipiacról
a létező legkisebb csokival mondván
hogy takarékoskodnunk kell mert apátok v
érrel verejtékkel keresi a pénzt s ha
elcsokoládézzuk a keresetet soha semmink
nem lesz a büdös életbe
no én azt sem értettem hogy például a közértrablók
miért nem visznek el soha a boltból egyetlen egy
csokoládét sem tóth néni is csak arról beszélt
hogy ennyi meg ennyi pálinkát bort felvágottat
lisztet pénzt tulajdonítottak el a semmirekellő betörők
most már elmondhatom hogy apu százasai a kamra fogasán
lógó rongyos szakadt munkáskabátban és nadrágban
lapultak egy régi feslett vállú barna bársony kabáttal
együtt persze nekünk gyerekeknek de még anyukának is
tilos volt ott kutlászni mert az ott tanyázó mókár
azonnal leharapta volna a kezünket még anyukáét is
most már elmondhatom mert azóta nincsen meg a
házunk se a spejzünk se a sok vörös százasunk
se anyuka
se apu







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-06-16 12:21:19
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-16 12:24:50