Csak semmi van

Mellkasom hajzuhatagába fúródott legyek
visítják álmuk tar képét a világba;
fájdalmuk ízekre szedem borogatva nedves
kendővel bennem lüktető potrohuk.
Fülemben csengőszó hív és pozitív kicsengését
didergem fagyos éléstáram univerzumát
gyomromba bocsájtva: homou vogymuk.
Mennyi árva, kiket nekem teremtett sok mostoha
gyárkobold érezve kínt, ki nem fizetett alázó szavakat
s most egyesülnek bennem egy éhségi orgazmus
savtúltengő erekciójában. Belemben rohad el életek munkája,
vagy talán én lettem rohadék, mikor tükörből kacsint vissza
a cirógató holdsugár és én bezárt szobám kéjében gondolataimmal szeretkezem...

Lassan ébredezik a környék csillogó nyelvű marása,
ideje nyelvjátékra hívnom a tavat, legyen övé az utolsó,
én borotvámmal faragok új világot belém...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-06-14 03:10:30
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-14 03:10:30