nemtavasz

Nap melegének támaszkodva elnézem,
ahogy az emberek laza sörkertekben
ülve koccintanak a tavasszal,
s maguknak eldöntik:
boldognak lenni most illik,
közben habzó mosolyokat csapolnak arcukra,
s a már majdnem elvesztett világot még egy kicsit
magukra varrják újra.

Tehetnék én is úgy, mintha
tényleg tavasz volna,
jóllakottan mosolyogva
vállalnám a dolgot,
hogy később elmondhassam:
voltam énis boldog,
de valahogy engem nem érint ez a
túlélési ceremónia.
Sose éltem, sose voltam meghalva.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-06-12 17:58:23
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-12 17:58:23