A legalapabb alap

Intett a gyufafejű mehet ahogy a kövekre
rakták a síneket, mégiscsak megy rajta vonat.
Felpöndörödött a széle vérző linóleum.
Múltkor képzeld vittek autóval
És ahogy néztem ki a fejemből
Azt játszottam hogy nem tudok semmit
Nem tudom mik ezek a fák mezők növények
Hogy én ki vagyok ,nem értem mi az hogy nézek.
Nem értem a keringető rendszert ami viszi ezt a
Belső világtartó gépet, a leg- alapabb alapon akartam elmélkedni
Nem tudni hogy hová megyek miért
Meg hogy miért van miért
Arra jöttem rá hogy elválik a géptől a lélek.
Minden lélek egy rendszer része kell legyen
Amiről valamiért többet biztosan nem tudhatunk
Azért hogy megéljük őszintén
Ne nevessük ki ebben az ugróiskolában
E komolynak tűnő világ komolytalan gondjait.
Ez sokkal valószínűbb mint hogy az anyagból
Vájt volna ki puszta fizika és kémia véletlen
Tudatlan faragott volna minket tudattalanul
Ilyen nagy tudatot.
Kikanyarodott a bizonyítékból
A szarvas patás Igazgató úr
Aki ügyel gondosan ellenkezőjére fordítani
A jó akaratot láttam
Ki kell járni az iskolát hogy szabadulj.
Mikor megkérdezte tőlem
József Attila „Felelj innen vagy?”
Akkor értettem meg
És biztosan tudtam hogy nem.
Elűztek a hadnagyok.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-06-09 13:51:16
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-09 13:51:16