alkotásképtelenség

fehér az ég, rongyfehér,
szürkék a pelyhek,
körülöttem mindenki termékeny,
mindenki izzik,
mindenki nőgyógyász,
mindenki sértő, meg sértett
...
mindenki megsértett,
nem fog füstön kívül mást
a két lombos-lebenyes tüdő,
nyekergő megállókban
mindenki izzik,
rajtam csak sál van
...
metró, jön, megáll
emberek, nem most szállnak,
mindenki néz,
mindenki mérnök,
mindenki dugna.
fehér az ég, rongyfehér...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-06-03 22:08:14
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-03 22:08:14