Tudatom hosszú, barna
csend üli meg néha.
Agyamban az elektronok
véletlen pályán mozognak.
De ahogy a nyugodt tengeren
a Nap villáma felkel,
úgy robban belém
egy gondolat,
hirtelen rendet teremtve
az idegpályák dzsungelében.
Világosodik.
A belső rend egy
sötétség;
s kétség
nem fér hozzá:
a Szépség
nem elég.
A történés halmazán,
mely lazán
rakódik egyre-másra,
csírázik ki
a Való, az Értelem.
