Üres karma
Hangszigetelt ablakok mögül nézem,
hogy forog a világkerék. Egyszer fenn,
egyszer lenn.
Két lakás kulcsai zörögnek zsebemben.
Elmegyek a halott anyám lakásába,
ami már az enyém. Addig is én voltam
a tulajdonos, amíg élt. De már nem lakik
benne. Egyszerűen eltűnt, köddé vált.
Akár az apám. Honnan tudhatnám, hol
vannak most. Senki nem tud biztosat mondani.
Ha a világ csak illúzió, akkor a halál is az.
Lehet, hogy nem is éltek soha, csak az én
képzeletemben. Vagy pedig, én sem élek,
csak képzelem.
Azon az estén, amikor nem mentem el
a terra incognitába, a hő - és hangszigetelt
ablakok mögül néztem, hogy forog a világkerék.
Senki nem tudja, mi az idő.
A lélek, amelynek lakcíme ismeretlen,
bejárja a világot.
Talán egy esőben becsukott ablak,
egy ökölből szétnyíló kéz.
Mi az, amit mondhatnék erről?
Nincs jó karma, rossz karma.
Csak a Szellem jéghideg ragyogása,
a túlsó oldalon.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-05-30 13:23:58
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-30 13:23:58