Kibiciklizett a múlt a jövő elé

Kibiciklizett a múlt a jövő elé
a kikötőbe, már majdnem
eloldotta az eget a hajnal,
mikor odakiáltott: - Itt a jövő?
Persze, már rég nem volt,
akár a csillagok, de neki az ő
dimenziójában létezett,
akár a csillagok az égen.
Ó boldog butaság, ha nem tudhatok mindent!
Táncoltak, akik idetartottak,
valcert jártak a kézenfoghatók,
örömkönnyeket hullattak reájuk a meg-
hatódott bárányfelhők,
a vízben az atomok úgy rendeződtek,
ahogyan csak akarod.
Meghalt a halál,
megszakadt szívek összeforrtak,
élőkkel ölelkeztek a holtak,
megsemmisültek akik nem is voltak,
az élőholtak.
Szivaccsal törölték le a krétaport az angyalok
a tábláról, miután elmagyarázták
az igazságot, és mi nem bántuk
hogy úgy fájt az élet
az örökléthez viszonyítva. Megérte.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-30 10:35:04
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-30 10:35:04