bényi jános magyartanár összevonta szemöldökét e cetlit olvasván
a
világ kinőtt
csontos ujjaim közül
a kezemből kipottyant
minden óriás amőbaként nyelt el
sietők
löknek taposnak
rúgnak és harapnak
el innen
ők
sötét protonok
rabjaiként köröznek
arcuk márványba
kövült
elektron szabadságom
arci játék és halk imák
jeleivel kutatja
a rabság
kiútjait
17 éve
tart
1969
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-05-25 15:29:55
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-25 15:32:27