Száz napsugáron
Száz napsugáron ringatózik,
hullámzik, lüktet önfeledten,
amíg a nyár virága bódít,
szerelmes lány szoknyája lebben.
Arcomon langy fuvallat érint,
cirógat, mint egy régi emlék,
nem fordít meg, csak visszatérít
egy villanásra az öröklét.
Kezemben ott az égi fénykép:
egy ismeretlen úr vigyáz rám.
Körülöttünk minden azúrkék,
s ívet húz mégis a szivárvány.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-05-24 06:31:48
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-24 06:31:48
