Saját magamnak épp elég vagyok

A józanság, ha fájdalommá torzul,
és mozdulatlan szoborrá feszül,
mint téli éj, a fagyban megcsikordul,
s mázsás teherré válik legbelül.

Lehet, hogy akkor nem kívánok élni,
mintha az élet kívánságkosár
lenne, s belőle válogat a férfi,
amíg az emlék újra összeáll.

Boldogságomnak a legnagyobb titka,
hogy egyetértsek magammal, magam,
ezen kívül a többi irkafirka
még akkor is, ha szent értelme van.

A békességet szétszórja az este,
sokmilliárdnyi fényes csillagot,
mindenkinek van már saját keresztje;
saját magamnak épp elég vagyok.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-23 10:17:07
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-23 10:17:07