Göcsörtös szobor moccanása,
valami táj is kell, hiába,
körülötte kietlen katlan,
nyitókódja ma mondhatatlan.
Az ágaskodó végtelenbe
a szenvedése kéredzkedne,
kitárt karja napfényre várva,
tarka mezőkre járna lába.
Bezárva áll a pillanatban,
nem nyílik fel a sötét katlan.
