Darabos így a levegő
Levágták a tüdőm felét,
másfél tüdő épp, hogy elég;
darabos így a levegő,
sok a kényszerű pihenő,
lépten-nyomon meg-megállok,
mint mikor valakit várok,
ráérősen körülnézek,
hol trónol a gólyafészek.
Emberemlékezet óta
hagyja el ajkam a nóta,
no de így másik nem jön már,
csendes lettem, mint a lekvár,
nem dalolok önfeledten,
dalolnak sokan helyettem;
szívvel-lélekkel hallgatom,
hogyan dalolják a dalom.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-05-21 09:47:17
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-21 09:47:17
