Nem tör utat senki más


Kedvesem, te beteg ne lehess,
a jó isten azt nem engedheti.
Nap nap után annyi munka vár,
s a rászorulókat ki szereti?

Ki simogat meg, ha fáj nagyon
a véges élet végtelen baja?
Köröttünk az erdőtűz ropog,
ránk világít a sötét éjszaka.

Egymás nélkül ne menjünk soha
egy ismeretlen úton, tétován,
egymás kezét szorítsuk nagyon,
és ne álljunk meg idejekorán!

Mi már mindig összetartozunk.
Nem választhat el, csak az elmúlás.
Vágjunk át az élet nehezén,
mert nem tör utat nékünk senki más!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-14 09:58:36
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-14 09:58:36