Negyvennyolc év után
Negyvennyolc év túl hosszú idő
megtalálni s elveszíteni.
Birtokolni kínzón emberi,
ha a lélek eggyé összenő.
Nincs oly értékes a drágakő,
mint tudni, hogy te itt vagy velem;
isten ajándéka, kegyelem,
hogy az élet megismerhető.
Csak a szerelem ilyen pazar;
minél többet adsz, szaporodik,
mint a virág, mikor újra nyit –
nem nyugszik meg, ismét felkavar,
és serkent, hogy csendüljön a dal,
örömóda, Beethoven zene –
ki dalolhat, meg van mindene.
S hányadszor már? Újra fiatal!
2010. április 23.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-05-14 07:30:47
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-14 07:32:11
