Monológ
Előttem olyanná vált az út
mintha apró angyalok sepernék
úgy tűnt, akárha épp most nyernék
egy nagy kosárnyi tüzes csillagot
elfelejtettem, hogy ki is vagyok
nyomorult-e vagy királyi fenség
az sem mindegy, merre haladok
maradandó jel vagy jelenség
vagyok, pillanatra lobbanok
mert röppályát úgysem érdemelnék
mint az igazi halhatatlanok
kiknek előre kimért az út
kiszámított, mint a fizikában
a különbség múlt, jelen és jövő
között illúzió, de makacsul
tartja magát, az elkövetkező
években biztos megvalósul
sok apró csoda, mint hajnaltájban
mikor magam szoktam zabolázni
mert már a párhuzamos összefut
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-05-11 08:08:36
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-11 08:08:36
