húsz vagyok és sokasodnak
éjjelednek a legfinomabb barátságok
mint foghúzáskor szabadulok részeinktől
szaladok előttük hogy utol érjem őket
archívumban keresem látom hogy eltelt
magam megváltozott otthonok
az együtt töltött alámerülések
fájnak a legjobban hogy hittünk
abban mi mindig maradunk
gyávaságom nincs arra hogy
meghívjam őket egy halotti
torra a tetemünk fölött zokogva
gyónni megváltásért:
lógok magamon nélkülük
háromszor is arcon csókoltam
a Maradást.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-27 23:17:05
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-27 23:17:05
