kontaktus

(dió-mód)

Sok éve járok már magammal, féltékeny természet vagyok.
Uralom a páromat magamban, de közben mindent ráhagyok.
Szerelmünk páratlan - tudom. Vitánk nincs, álmaink valók;
Nem tudnék így vonzódni máshoz, felülmúlunk mi együtt minden
rendhagyót. Különös kapcsolat a miénk, együtt fekszünk le,
együtt is kelünk s mintha csak magzatkorban nőttünk volna
össze - lehet, hogy őrültség -, de boldogok vagyunk.

/

Sok éve járok már magammal, féltékeny természet vagyok.
Uralom a páromat magamban, de közben mindent ráhagyok.
Szerelmünk páratlan - tudom. Vitánk nincs, álmaink valók;
Még gallyra menve is felülmúlunk mi minden rendhagyót.
Különös kapcsolat a miénk, csonthéj takarja áldott jó
szívünk s mintha magzatkorban nőttünk volna össze,
- lehet, hogy őrültség -, de egymás nélkül élni sem tudunk.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-26 13:57:53
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-26 20:28:22