The End
Még hallom, ahogy szaporán ver a szíved,
még érzem öledben a testmeleget,
de másnak a nedveit is, ha kiszívod,
és megtudom, azt te megemlegeted.
Hogy értsed a helyzetet, ülj ide, mondom:
itt szívni nekem szabad, és te hagyod.
Ki szemfogaim, ha nyakadba bemártom,
a legnevesebb drakulácska vagyok.
A vérereid csapolom, de a zsírból
nem kell, ha becsapsz, soha nem menekülsz.
Mert baszd ki, ha feljövök érted a sírból,
én addig imádlak, amíg belehűlsz.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-23 09:27:54
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-23 09:27:54
