Koporsófa
egy óriási fáról koporsók csüngnek
valahányszor megérik egy, a földre esik,
s valahol a világban holtan esik össze valaki
épp a sajátodat figyeled,
még éretlen,
még zöld
de ma is megöntözöd a fát,
hogy egyszer szépre érjen
persze, a legszívesebben kivágnád a fát,
de hiába;
születése napján nem fejszét,
hanem locsoló kannát adnak az ember kezébe
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-22 13:37:20
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-22 13:37:20
