Késlekedő Buddha
Harminchárom vöröshagyma, egy ágy, egy szék, egy asztal,
egy kanál, egy pohár, és egy csajka. És némi megmaradt
karma. Mi értelme álmodni, ha álmomban is ugyanazt az
életet meséled? Állomáson átrobogó vonat, nekünk csak
ennyi a történelem. Segíteni jöttünk, de már nincs kinek,
légneműek lettünk, Szemrebbenés nélkül mennek át
rajtunk az emberek. Nincs szükségünk szerelemre, pénzre,
nem gond, mivel telik a hétvége, tengerpart, vagy a hegyek
talán? A munka sem vonz. Minden, mi nektek érték,
számunkra csupa talány. A ti világotok, nem a mi világunk.
Hidegen hagy. Hideg.
Mint késnek a vaj.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-21 14:34:06
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-21 14:34:06