enyém te visszavonhatatlanul
leloptam arcod ránc-redőit mind
töröltem könnyed alfa vektorok
mosolyt terít a Bézier megint
szelekt-kolorba’ szálkereszt dobog
csak így legyél ha bárki rád tekint
csak így legyél ha jönnek alkonyok
ledekbe zártan alkarod nem int
rövid memót alád ha gondolok
a mozdulat erőtlen szétkuszált
a nyíl segít ez visszavonható
megint mosolytalanba vált a szád
a könny is itt ha sírni volna jó
az arcod éle újra fókuszált
…de jaj halálod így sem oldható
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-19 21:51:30
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-20 10:54:02
