Fölöttünk suttognak


Egyszer mindnyájan meghalunk,
elhagyjuk átkozott fajunk,
akkor már nem lesz holnapunk,
csak a múlt száll majd vissza ránk,

de arról semmit sem tudunk,
és oldalra sem fordulunk,
nem fáj és nem is jajdulunk,
és nem lesz pszichológiánk,

hanyatt fekszünk nagy komolyan,
és eljönnek hozzánk sokan,
mindegy kik voltunk, épp olyan
egyformán, mint a katonák,

ám békességesek leszünk,
mert nem lesz többé fegyverünk,
nem sírunk, nem is nevetünk,
s fölöttünk suttognak a fák…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-19 08:11:47
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-19 08:11:47