Hideget hoztam
Hideget hoztam. A bőröm alatt
hűvösen úsznak az ezüst halak.
Halszemük mélyen és messzire lát,
lombjukat rázzák a gesztenyefák.
Vadlibák sebzik a puszta eget,
kócos szél libben és felém nevet.
Távol a tértől, hol senki sem vár,
hintázik csöndben egy kék napsugár.
Zümmög az idő. Egy kósza darázs
csíkokat rajzol. Mint izzó parázs
bogyóit nyújtja a vadrózsafa,
és szédül, szédül a galaktika.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-16 19:29:02
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-16 19:29:02
