Dolmányos varjú


Tőlem ne félj, én úgy sem bántanálak.
Már majdnem elhittem, hogy ugrik az eső.
Hiába ez jó versnek, has alja abált szalonnának.
Gyógyíthatatlan beteg, kuplung a kegyelem.
Úgy maradtál meg bennem, mint Arany szerint
a lecsapolt folyók, darvakban.
Hajlékony hajléktalan.
Ez jó versnek, ebből lesz az űrhajó.
Nem baj, legalább szabad vagyok,
amíg be nem fognak esztergatokmányba,
leszedni a felesleget.
Elhagytam, és ők rám varrják a keresztemet,
varasodnak a varjú hangok,
a holló az varjú, dolmányos varjú.
Ne beszéljünk rólam.
Ferencváros Vasas; 0:1.
Engem nem a köz alkalmazott.
Nem az ország, a világ halott.
Boszorkányszombat.
Még sem jó vers ez,
versben versről beszél,
összevissza csapong,
nem összeszedett.
Trehány ez.
Sendlihány,
nem létező szavakkal operál,
nem bírtam lenni tökéletes
se, csak hibás.
Én dobtam rá az első követ,
-mert az hittem bűntelen vagyok-,
  arugalmassággal vádolt trambulinra,
és mint jóllakott óvodás,
aki megkapta a kiflit kakaóval,
úgy vágott vissza a becsapódó kő a homlokomba.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-16 13:36:41
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-16 13:36:41