Fogy az idő

Nagy verset írj, keményet, mint a gond,
hogy arcodon a ráncokat kivájja,
hadd fusson össze benne, aki mond
valamit, majd azzal, aki bánja,

mert fél az istenadta nyomorult
a pénz urától, nem saját magától,
szemére rettenet árnyéka hullt,
míg arra gondolt, mitől volt ő bátor.

Nagy verset írj, dús lombút, hogyha tudsz,
mely árnyékot ad gazdagnak, szegénynek,
apád s anyád sírján a koszorút
óvja, mint a lelkedet az évek.

Írj nagy verset, ha úgyis írni kell,
mert kényszerít rá ördög és pokol.
Arcodon már régen ott a jel,
mit semmi szerrel le nem moshatol.

Ne nyújtózkodj, nem leszel jobb, se több,
egyetlen ág sem jobb a többinél.
Ahhoz lehet csak időnként közöd,
hogy rólad is kinőtt egy falevél.

Gond nélkül csak gazdátlan csahos
lehetsz , vagy talán udvari bolond.
A hatalmasság úgyis eltapos,
hazugnak nevez, igazat se mond.

Nagy verset írj, hogy megtudd te is,
igazat mondsz-e, ha őszinte vagy.
Amíg kutatod, mi a genezis,
fogy az idő, az elme is kihagy.

Mert nem töltötted még be tisztedet,
nem tudhatod, lehetetlen-e.
Könnyű az uralom a jó felett,
ha tisztessége minden fegyvere.

A nyomor aláz, gyávít, szégyenít,
a hatalom úgy is kényszerít, ha kér.
A tiszta igazság azokon segít,
kik tudják mikor, hol és mennyit ér.

Két dolog van, ami feltétlenül
szükséges, hogy előre haladj:
nyugtalan légy mindig legbelül,
s elégedetlen kívül maradj.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-14 23:01:56
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-14 23:01:56