Egymásért nélküled
Mikor megszült engem az Isten,
biztos most először megijedt, tétovázott.
Gondolta, csináltam már kőművest,
csináltam ácsot, üzletembert,
és aki hibázott.
Azt mondta legyél te az első,
akiből semmit nem csinálok.
Semmi lettem hát, könnyebb a kőnél.
Sokkal súlyosabb csak úgy szerethetőnél.
Amit tőlem elvesznek, az nekik haszon.
Amit megszerzek, az nekik veszteség.
Sírnak, ha nevetek, és boldogok,
ha meghalok. Itt lakom,
Engedted elfelednem gonosz tengelyét a világnak.
Most honnan építselek ki magamból
örökre beléd? Végleg együtt, külön.
Egymásért nélküled.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-12 19:24:22
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-12 19:24:22
