Otthon
A feleségem az autórádiómban lakik. Folyton úton vagyok, ő pedig hazulról kiabál, hogy mit kéne hozni. Megígérem neki, hogy hozok olyan csokit, olyan ebédet a Gastroyalból, de azt nem ígérem, hogy hazamegyek. Már régóta nem találok haza. Nem tudom, hol lakok. A feleségem is bizonytalan. Én lényegében mégis tudom a dolgom. Addig utazom, amíg véget nem ér az álmom. Az autóm mindig jó lesz, amíg én élek. Addig utazom, amíg a rádióm bele nem reped. Aztán megpihenhetek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-09 17:42:30
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-15 02:12:41
