Gyorsabban olvad

Tudom a vonat-kattogásból,
melyik mozdonynak mi a gyári száma, és
hány gyerek várja otthon azt, aki vezeti.
Lőrés-ablakomon bekémlel a világ: kezdődik
az évközi századik vasárnapom.

A szavak hadrendbe állnak egy pillanatra,
hogy aztán szerteszéledjenek azonnal.
Rémisztő ügyletekről hallok megint.
Lassan a vörös riasztás következik.

Talán növesszek páncélt ezen
a kiszipolyozott gyarmaton,
ahol a fákat őrült görcsökbe gyűrte
pusztító viharok katatón pantomimje?

Egy könyörületes napot kérek csupán,
hadd menjek szerencsét prédálni,
talán fölvesznek a zászlógyárba őrnek,
kapok egy cellát, főzelékszagú kis kukszlit,
ahol szemet hunyok az ellopott zászlók felett.

A jelen gyorsabban olvad, mint a jéghegyek.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Élet és Irodalom, 2010. okt.
Feltöltés ideje: 2011-04-07 16:07:46
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-07 16:07:46