Bizakodom
Én hajlamos vagyok rá; bizakodom,
míg van rá okom, ezer és elég,
azúr kékjével világít az ég,
amíg létem értelmét is felfogom.
Bizakodás tölt el mindig, akkor is,
ha kórházi ágyon fekszem, megint,
a halál csúf angyala oda int,
hogy igyekezzek, de nem vagyok komisz,
orvosaimnak marad a reménye,
nekem is csurran néhány kurta év,
az őrangyalom büszkén körbe néz;
látják-e, hogy még él a szeme fénye.
Így mindenki boldog, s legfőképpen én,
tervezgetek, kit, hogyan szeressek,
ember maradjak, és csak embernek
szülessen meg az a másik költemény!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-06 12:59:38
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-06 12:59:38
