Zarándok indul

Zarándok indul hozzád száz naponta,

vonat viszi, nem lóháton kocog,

a nap az ég alját bíborba vonja,

elhalványulnak mind a csillagok.



Te istennővé változol ilyenkor,

a hegytetőről megpillanthatod

zarándok híved, lelkesedve gondol

a földi létre, mely itt lent ragyog.



Megérkezik belepve úti porral,

ajkán dicséret, nem egy léha bordal,

lelkét az égi fény borítja be,



bátortalanná válik, hogyha meglát,

fényben ragyog alattad fenn a hegyhát,

szerelmedet nem tudja; elvegye?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-06 06:00:33
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-06 06:00:33