Kora reneszánsz képmás

Nagy távlatoktól ittas szemében derű és bizalom honol,
s mögötte örök diadalmassággal elnyúló, szövevényes táj.
Nem sejti még e táj misztériumát, saját tehetetlenségét sem ismeri még.
Úgy néz ránk a képről, mint aki kiláthat belőle.
Pedig tehetetlen bábja csupán a vászonnak,
amelyet valójában ki tudja, miféle ördög szemlél.
S ki tudja, miféle Isten az alkotó.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-03 20:29:30
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-03 20:29:30