Naphoz ér a gyász

               "Tíz perc, amíg földet ér a fény"
                                                 (egy régi sláger)


Négy páncélos meg a kutya.
Narancssárga, cápás széldzsekim.
Műfenyő, átdöfött nyakú szaloncukor.
Minden kedden az Onedin család.

Fehér lavór, amiben mosakodhatok.
Szódásszifon, vaskályha, szélbölény.
Katéterek, amik a nagyapámból lógnak.
Vasárnap délután
az asztal alatt játszom.

A kerti csapnál ködöt iszik egy férfi.
Viszont ragyog az ég, mikor mentőért futok.
Tíz perc alatt a naphoz ér a gyász is.
Noszogatom magam, ne hidd el, menni fog.

Százas szögekkel szája sarkában
a kissámlin billeg, kalapál a tél.
Hol lehet Jamie és a csodalámpa?
Dr. Bubó? Meggyógyít. Ne félj!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-30 08:39:52
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-30 09:49:14