Persepolis

Kétezer-tíz májusában,
ott is a legutolsó szobában,
ott, ahol aranyból vannak
a székek, összegyűltek a gazdagok,
és szépek, hírességek és hatalmasságok,
szánalommal gondolok rátok.
Amit terveztek, mind semmivé lesz,
akit szerettek, mind az ördögé lesz.
Amíg isszátok a pezsgőt kortyolva,
forognak a centrifugák morogva.
Hírességek, és hatalmasságok,
szánalommal gondolok rátok.

Amit terveztem, mind az Úré lett.
Akit szerettem, hamuvá, földdé lett.
Nincsen dolgom a világban forogva.
Nyakamon már ott van a borotva.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-26 12:26:39
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-26 12:26:39