AK 47


Azt hiszem, az alvás olyan, mint a repülés,
vagy az élet olyan, mint a leszállás.
Elaludni nehéz, akárcsak lerakni a gépet.
Az ember leül a klaviatúra elé, mert verset akar írni.
Én akarok beszélni az összes gyönyörű lánnyal.
Ne menjen férjhez, míg engem meg nem kérdezett.:
-vajon, én tudnám-e szeretni?
Nem nagyképű, hanem félénk vagyok.
Megrepedtek bennem, mint a cukorgyárak,
halk temetők lopóztak akkor mögém, súgva:
-te is ide fogsz jönni, de most még húzd rá cigány.
Csinálj amit tudsz, ölelj folyót.
Csókolózz felleggel.
Drogozzál.
Építs bárkát.
Menj vele múzeumba.
Dilatációban reszkető fuga vagyok.
Szerintem, szerkesztő úr, ön szervezi a háborút.
A sárga csekkek az  AK4.
Az üzemanyag világító rakéta.
Állapotváltozás. Pénzcsalás.
Boldogságot kever habarcsba a neo-kőműves,
léleksodrás fröccsönti falra
extrúderét a megtermékenyítő szerszámnak,
hogy tehetetlenűl szétnyíljon egyszer.
Letagadni elég bizonyíték hiányában az igazságot.
A Magyar Tudományos Akadémia.
Lekapcsolni a villanyt a sötét közép kórban.
Úgy szájba verném a fele emberiséget,
aki jövőt lát, aki nem létező helyekért tolakszik,
favicceket tud csak, nem lesz világvége azt mondja, de már rég nem él,
soha nem volt beírva az élők könyvébe.
Ha nem ütközne büntető törvénykönyvbe,
legyen már anarchia inkább,gyorsan rendezzük le,
ne így, méltátlanul szolgasorsban halni meg.

Öngyílkosságos, boldog, szép jövő.

Csókoltam én már kihűlt szerelmet,

dobtam már el, mikor megvolt,

buta voltam, azt hittem mindenhol kapni, akár kilós kenyeret.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-21 09:06:37
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-21 09:06:37