Üresben

Halkan és csak magamnak
borokat nyitok fel éjjelente.
Fényes kavicsokat rakosgatok.
A tenyerem megjelölte őket múltnak.
Számolgatom, ízlelgetem őket.
Egy ideje nincsenek már többen.
És hiába nézem a képed.
Kivetítés, hárítás,
kényszerképzet?
Nem tudom mi vagy.
Én elmúltam már negyven éves,
mégis kavicsokkal játszom.
Talán, hogy ne dadogjak.
Magyarázom az időt
halkan és csak magamnak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-14 03:19:24
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-14 03:19:24