Lebegés, színek
Színekből volt a kerítés
lebegő babaágyamon.
És csak egy különös hang volt:
anyám arcán a pofon.
Az első emlékem ez.
Egymással szemben állnak,
anyám kimondott valamit,
most apám reagálhat.
Szerintem kék és rózsaszín
terhektől vibrált a kert.
A konyhában dédmamám molyolt,
levesbe dünnyögést kevert.
Majd bekapcsolták a tévét,
s tapintható lett a zöld.
Alacsony, sötét, penészes
aurájával megjelölt.
Azt hiszem, aznap nem meséltek,
de sírnom se volt kinek.
lebegtem a rácsok között,
s melegített a hideg.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-03-12 09:17:02
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-12 09:17:02
