március

a párás csicsergésbe a varjak
még fekete hangokat kavarnak
de ez a hajnali ricsaj ma
mégis kicsalja
az arc tudatlan mosolyát
s a mellkason szelíden oson át
a szeretet

s mindig tavaszt hoz
vagy a tavasz cipeli el magán
de ki eddig értett a panaszhoz
kit beszéltetett a magány
most az is meghúzódik halkan
s csillogó szemekkel néz szét
mert csak a kimondhatatlan
dolgoknak ismeri egy részét
s ahogy a fények az ablakon belesnek
megvillan néhány felesleg
a szívben

hirtelen történik minden

megriad és fölcsap egy szökőkút
egy lobogó ing átrohan a téren
édes tölcsért követel a puncs
és valaki megcsókol a padon

hirtelen történik nagyon





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-10 13:41:21
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-10 13:41:21