Éjszaka van
Éjszaka van. Kinyíltak mind
az éjszakai virágok,
illatuk bódít, andalít,
s mint alvajáró, úgy járok
fel és alá a kis szobán,
fáradhatatlanul rovom,
dugi borom komótosan,
megfontoltan, de megiszom.
És közben csendben képzelem,
ott vagy te is velem megint,
mint mindig, mikor betegen,
szemem lázasan széttekint,
és látom, milyen gyönyörű
a jelenség, aki te vagy;
a bűvölet, mely fogva tart,
egyetlen kétséget se hagy:
karomba dőlsz, és ifjú tűz,
izzik a testi szerelem.
Szomorú vagyok, mert tudom,
véget ér ez is hirtelen.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-03-02 07:38:43
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-02 07:38:43
