Tollba-dobbant
A tavasznak ígérted
utolsó sóhajod,
- nyár volt
mikor morzsolni kezdted
a reményt, -
napok peregtek léted csutkájáról,
s végül a tél lopta el
szemedből a fényt.
Tollba-dobbant a szíved,
magába zárta ritmusát
ezernyi betű,
lelked immár rím,
Istennel cseng össze,
de ki életre olvas, látja,
hogy gyönyörű.
Nincs halála annak,
ki versbe festette
- akár egyszer is -
a lelkét, mert szempillák alatt,
szivárvány fényeken,
övé az öröklét.
Soproni G. László emlékére, nyugodjon békében
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-02-22 09:50:31
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-22 09:50:31
