Büntetés
Elkapott, és belegyömöszölt az utazótáskába.
- Anya, ne! Ne! Mit csiná…?
A cipzár hangja szétnyeste a mondatot.
- Majd máskor vigyázol, nem törsz el semmit!
Csapódott az ajtó. A táska a szobában X-alakban mozgott, összegyűrődve kapálóztam benne, és sírtam. Egy idő múlva felijedtem, felemelt. Vitt valahova.
- Anya, engedj ki!
Letett. Kinyílt a táska, kidugtam a fejem. Ötéves lehetettem. Szép arcú, göndör hajú, pici törékeny kislány.
- Gyere! - húzott.
Fájt mindenem, és szomjas voltam. Pórázt tett a nyakamra, kikötött a futódrótra.
- Majd jövök - mondta.
Kiabáltam, de a kapu becsukódott. A nap sütött az udvaron.
Nem jött, csak nagyon későn a Göncölszekérrel, mint az Éjkirálynő. Meg akartam szólalni, de csak faleveleket köpködtem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-02-19 23:48:05
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-19 23:48:05
