A megalázottak dala

Tudod-e barátom, délceg vígság
megint el van k..va, ez mégsem hívság!
Mindent elmondtál, de penészvirág
lehet belőled, ha szagod fogják!

Jobb, ha most ismét megcselekszem,
és kénytelen magamra eresztem
ideig vagy óráig megint,
egyfajta rend, netán módszer szerint,
s lesz majd egy szint, mit megütöttem
míg te biztattál, s én meggyűlöltem,
belevághatok megfelelni,
neked megint érdemessé lenni.

Hát köszönöm a vigaszt, a csodát,
- hogy a ménkü tépje ered falát! -
ne akard már lelkem minden javát,
ördög fogja most már be a pofád!

Vagy tetszik tán, ha önző vagyok,
és majd pofán vágom minden dalod?
Nem tudod, eszik-e vagy isszák,
csak megnyílnak a rémes kulisszák!
Segély vagyok és kiáltozok,
de érted többé meg nem mozdulok,
mert én is élek, évek mérik,
s nélküled emelkedek az égig.

***

gyatra szent és áldicséret,
ajnározó végítélet,
búcsúzom most szép barátom,
oda veled minden álmom





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-19 00:48:01
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-19 00:48:01