Montázs

Az idő mozdulatlan,
csak te fékezel, gyorsítasz;
(utakat vágsz magadban).
                 *
Születéstől a halálig
más vagy, bárhogy csinálod, mint
ami belőled látszik.
                   *
Bizonyos tévutakat
előbb végig kell járni, hogy
fölfogd igazságodat!
                   *                    
Sírok fölött az árnyék,
mint lelkek lobogója leng,
alá omlik a szándék.
                    *
A fagyos éjszakákon
átsüt a rég múlt szerelem,
hogy újra megtaláljon.
                    *
Várjuk az örömünket,
és kidobjuk az ablakon,
mint a fenyőfa-tűket.
                    *
Ritkán erkölcs jele
a hízelgő, sima modor:
farizeus fegyvere.
                    *  


Semmiféle gondolat
nem oldja fel: legkötöttebb
ember az, aki szabad.
                     *
Legyen most újra ünnep!
A könnyek mossák tisztára
szomorú, szép szemünket!    
















Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-16 13:02:13
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-16 13:02:13