Kenyércédulák / VASÁRNAP
Az érzékelhetetlen dagály boldogsága
és fenyegetése, a szemekben mégiscsak
megfakuló apály csillagászati bizonyossága,
a halottak életének apró titkai, a kövek
értelmének elsötétülése.
Egy új létezésbe belefonódni
a régi mindentudással,
amely utolsó lehetőségként csak megjelöl.
Szinte nélkülünk maradhat meg
legfőbb gyengeségünk, hogy újból és újból
magával sodorja a másikét, ezerszer,
tízezerszer. A tökéletességre ítélt város
egyetlen megmaradt koldusa.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Alföld, 2004/2
