Zenei impressziók


La mer foszlányai fülemben
Tenger - határtalan üres előszoba
Fekete buborék a látóhatár
rózsa-parázs tengeri kagyló
árnyalt vörössé mélyül
Dús szirmú korallvirág
elkárhozott lelkek zátonya
Debussy és idegeim remegnek
vacogó fa koronája
Válaszhangra mindenütt fény
Maga a tenger remeg
misztikus tüzű rózsák
L'ordre de la Rose-Croix Veritas
Karthago égő romjai előttem

A zene megbújva lapul
pokoli hangzavar
Halkabban üstdobok
nem bírtam volna ordítanék
Fűrészes csipkézett negyedhangok
ólommá zárt fülemben tűnő fényfoltok
Aztán mint fekete lyuk a semmi
hallgató sötétség mázsája
a tömör súlyú semmi
a színpad rám szakad
jégeső csend zúdul motozó neszek
Ezek már a tenger halott vizei
Impresszió citrom és rózsaárnyalat
Benne élsz gondolataimban
A színpad nem változott
kiütköztek a részletek mint rút sebek
groteszk ráncokban púder és izzadság
jégesőként hulló fáradtság
Meleg zsályateát kívánok
La mer vöröslő partjai
Remegve terülő tenger
zúgó üstököscsóva
Reflektorok fénypászmái
vakító tétova reszketés
szaggatott ritmus tébolyodott kép
Arcod kifejezéstelen Síva maszk
Sem szép sem csúnya meztelen erő
Ölelésünk a cinkosság
Hallod Debussy La Mer
foszlányaiban keresem
A zabolátlan gátlástalanságot






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-06 16:05:18
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-06 16:05:18