Pálinkás Imre
Részeg hajnalok
Azok a részeg hajnalok,
mikor a Zagyva mocskos vize felett
ballagok a szétesni készülő öreg fahídon,
számon Margó ginnel kevert rúzsos csókja
/pincérlányként bőkezűen osztogatta/
felsejlenek bennem magányos éjszakákon.
Jól-rosszul megélt életem romjai felett
nem sírom vissza ifjúságom,
csak még tenyeremben érzem Margó melleit
ahogy hozzám simult,
s már libbent is tovább bugyiját kivillantva
tényérnyi szoknyájából,
szemünk éhesen szaladt, meglódult fantáziánk,
hol volt már a józanság?
Miénk volt akkor az éjszaka, miénk a világ,
csak hát elszállt az a bolond ifjúság,
s hiába érzem még ma is számban ízeit,
kóstolni már szégyellném,
még valahol őrzöm bús-keserű emlékeit,
s néha kiballagok a hajnallal a hidra
bámulni a szennyes, kavargó vizet,
visszanézni,
átlépve jó néhány évtizedet.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!
Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások
Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
Feltöltés ideje: 2011-01-30 15:22:12
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-30 15:22:12
|
|
|
